Szigetszentmiklósi Baptista Gyülekezet

"Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." (ApCsel 13,2)

MÉG KÖZEL SZÁZ NAP és közösségünk megválasztja vezetőit, akik a következő négy évben viselik azt a felelősséget, amely nagymértékben meghatározza szeretett Szövetségünk arculatát, szolgálatát és fejlődésének irányát.

A KORTESKEDÉS MÁS KÖRÖKBEN ilyenkor többnyire már javában folyik, melyben az önjelölt, vezetésre, elsőségre kívánkozó emberek ajánlgatják magukat, programjukat. Közöttünk azonban nem ez a rend. Nem is lehet létjogosultsága az efféle szokásoknak, először is, mert Isten népét maga az Úr vezeti. Aztán meg azért sem fogadjuk el a divatos gyakorlatot, mert ismerjük az Úr Jézus Krisztusnak a szavait, mi pedig az Ő népe vagyunk, ezért számunkra az Ige létünket meghatározó tényező ű, aki az elsőségről úgy beszélt, mint szolgálatról: „Tudjátok pedig, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De köztetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” /Mt 20,25–27/.

A szolgálatra vállalkozók önmagukat azért sem ajánlgathatják, mert „nem az a megbízható ember, aki magát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” /2Kor 10,18/.

KIT AJÁNL AZ ÚR? Nem költői kérdésként szeretném ezt feltenni, melyre néma hallgatással, legfeljebb sejtelmes bólogatással válaszolnak, hanem a válaszkeresés őszinte szándékával.
Úgy hiszem, közös döntésünk, hogy a választ a Bibliában keressük, de nem valamiféle misztikus-ködös biblianyitogatással, hanem a kinyilatkoztatás értelmezésével. Ez a mi baptista közösségünk tájékozódásának alapelve kezdettől fogva. Így tehát megállapíthatjuk, hogy az az Úr ajánlotta vezető, aki megfelel az igei feltételeknek.

MIT TANÍT AZ ÍRÁS A KERESZTYÉN VEZETŐRŐL?

1. A válasz első felét már fentebb leírtuk: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok...” Ű vagyis Krisztus Urunk olyan személyről beszél, aki nem azt várja, és főként nem úgy alakítja ki a szövetségben élő gyülekezetek rendjét, hogy az az ő személyes érdekeit szolgálja. Olyan vezetőről van itt szó, aki szolgál. Szereti a munkát, dolgozik, szolgál; és minden erőfeszítésének az a célja, hogy Isten népe felemelkedjen, éberen, céltudatosan fusson a mennyei cél felé.
2. Erről a szolgáról még azt is elmondja az Úr, hogy „...legyen a szolgátok...”. A ti szolgátok, aki nektek, a társainak szolgál. Az Úr szolgája ő, és Urát oly módon szolgálja, hogy az Úr népe érdekében fejti ki erőfeszítéseit. Amikor a Krisztus gyülekezetében élő embereknek szolgál, nem embereknek akar tetszeni, hanem amit tesz, jó lélekkel végzi, az emberek javára, de „úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek...” /Kol 3,23/.
3. Nem építi körül magát a hierarchia csúcsán élők megközelíthetetlenségének bástyájával, sem holmi felsőbbrendűség látszatának falaival, nem viszálykeltő, hanem „barátságos mindenkihez, ... És türelmes, aki szelíden neveli az ellenszegülőket...” /2Tim 2,24–25.
4. Aki a Szövetség egészének első számú vagy valamely más vezetője, arra fokozottan érvényes mindaz, amit az Írás a diakónusok és presbiterek ű a gyülekezetek vezetői ű iránt követelményként támaszt. Csak ízelítőül néhány kritérium: „Szükséges, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfiú; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?” /1Tim 3,2–5/. Ebben az idézetben Pál a szerteágazó felelősségi területek közül egyetlen egyre tér vissza egy magyarázó mondattal, és ez a vezető háza nép, családja kérdése. Meghatározó jelentőségű terület. Még a gazdasági környezetben is ismert jelenség, hogy a vezető megválasztásánál megvizsgálják a jelölt családi életét. Ott világi szempontok szerint, az Írás pedig az Úr szemszögéből. Itt, ennél a pontnál azonban szükséges egy nagyon határozott megjegyzést is tenni. Bizonyos hajlamosság mutatkozik bennünk az „Itt és most” tapasztaltak de facto rögzítésére, nem számolva azzal, hogy a vezető családja is fejlődésben van. Lehetnek alkalmanként mélypontok a család életében, esetleg a felcseperedő gyermekek életében különféle kísértések, ebből eredő lázadások. Aki – ítélkező, hibáztató szándékkal – egy-egy jelölt életéből ilyeneket gyűjt, az valahol a bulvár-lapok stílusában dolgozik. Tapasztalat szerint a pillanatnyi ingadozásokat mutató család még nem biztos, hogy rossz irányba vezetett család. Itt is és minden ilyen családi szolgálat vizsgálatakor egyedül azt szabad vizsgálni, hogy a vezetés iránya jó vagy nem. Érett hívő ember tudja, hogy még a saját gyermekét sem teheti hívővé, de minden eszközt megragad arra nézve, hogy övéit a Krisztushoz vesse. Az Írás ide vonatkozó szava: „neveli” – vagyis a folyamatban levő műveletet jól végzi. Az eredmény annyi, ahány gyermeke van. Van könnyen nevelhető, gyorsan és jó eredményt felmutató gyermek, van nehezebben vagy nehezen nevelhető gyermek, aki csak később mutat fel változásokat. Aki könnyen ért el jó eredményeket gyermekei nevelésében, hajlamos arra, hogy ítélgesse azokat, akik nem mutathatnak fel azonnali sikereket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a környezet is nevel. Egyik-másik nagyszerűen nevelő szülő gyermeke is kerülhet olyan környezetbe, amely nagy lelki harcot követel meg a szülőtől. Vizsgáljuk tehát azt, hogy a vezető, mint szülő hogyan harcol az övéiért. Az eredményt pedig az úr fogja megvizsgálni.

„VÁLASSZÁTOK KI NÉKEM arra a munkára, amelyre elhívtam őket” – rendelkezik az Úr népe számára. Itt van a választás parancsa, de hogyan tegyük?
Két közvetlenül bemutatott példa is szól hiteleink választási gyakorlatáról.

1. Az apcsel 6,4 nem beszél a választás módszeréről, csak a kiválasztás kritériumait említi: „akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel...” Úgy tűnik, az apostolok nem avatkoztak bele a választás menetébe, de igényük volt arra, hogy ők állítsák be a kiválasztottakat a szolgálatba.
2. Az apcsel 13,2-ben pedig nem is a gyülekezet választ, hanem a Szentlélek, amikor néven nevezi, hogy kiket akar a szolgálatra kirendelni. (Milyen nagy bizalma volt az Úrban az antiókhiai gyülekezetnek! Nyilván a Szentlélek ember által szólt, és ők nem vitatkoztak vele, nem követeltek demokratikus beleszólási jogot, hanem engedelmeskedtek. Isten országában ez is lehetséges!)

A „hogyan?” Kérdés másik lényeges válasza: szolgálat és böjtölés közben hallották meg az Úr rendelését /apcsel 13,2/. Az öncélúságban önmegtartóztatás, a közösségi érdekekben aktivitás lehetett az az alkalmas környezet, amelyben felfoghatta az antiókhiai gyülekezet Isten időszerű rendelkezését. Ma sem szabadna másként keresni a választ!

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS VEZETŐI PÉLDAADÁSA lehet a legkiválóbb ezen a téren. Ő úgy vezetett, hogy a veszély idején önmagát dobta oda az ellenségnek, hogy a rábízottaknak így szerezzen szabadulást: „...ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!” (Jn 18,8b). Milyen szokatlan és szinte kifejezhetetlenül nagy ez a szeretet!

TALÁLUNK-E ILYEN VEZETŐT? Akit az Úr választ nekünk, abban is lesz hiányosság, de azért kérjük el, és válasszuk azt, akit Ő szánt nekünk. És ha megkaptuk az Úrtól, szakítva minden világias szokással, ne azt keressük, mi választ el tőle, hanem keressük azt, ami összeköt vele. Keressük a pozitív tulajdonságait, és ne féljünk megdicsérni azért, amit jól tett. Egy kis elismerés többet segít ebben a szolgálatban, mint ezerszeres kioktatás, még ha az igaz is. És ha még rendszeresen imádkozunk is érte, amíg ő a közösség terheit hordozza...