Hitünkről röviden
Gyülekezetünk tagjai azok a hívő emberek, akik az Úr Jézus Krisztus golgotai áldozatáért Istentől kegyelmet, bűnbocsánatot nyertek, és a Szentlélek által újjá születtek.
Hisszük, hogy minden ember részesedhet Isten újjáteremtő kegyelmében, ha Jézus Krisztust mint megváltóját és Urát fogadja be életébe.
Hisszük, hogy a megtérés által a bűnös ember a kárhozat állapotából az üdvösségre, az Istennel való megbékélés útjára lép, és az egyetlen Szabadító, a mi Urunk Jézus Krisztus által elnyeri bűnei bocsánatát.
Hisszük, hogy Isten a hozzá térő embert Igéje és Szentlelke által újjászüli, és képessé teszi arra, hogy Krisztus szeretetétől áthatva, Isten akarata szerint éljen.
Valljuk, hogy a megtérést és az újjászületést bemerítéssel kell megpecsételni, amely az újjászületés bibliai képe; Krisztussal és az ő testével, a hívők gyülekezetével való egység kiábrázolása.
Meggyőződésünk, hogy az ember egyéni, családi és társadalmi problémáira csak a Bibliában található isteni kinyilatkoztatás alapján lehet jó megoldást találni. Ezért legfontosabb feladatunk az evangélium (Isten örömhíre) továbbadása, mely bűnbocsánatról, megváltásról, örök életről, Isten gondviseléséről szóló üzenet megvallása és hirdetése.
E hitünkből eredően testvéri közösséget kívánunk fenntartani mindazokkal, akik hisznek Istenben, elfogadták önmagukra nézve Krisztus váltságáldozatát, és életük alapja, zsinórmértéke Isten Igéje. Kezet nyújtunk hittestvéreinknek, akik gyülekezetben élve, Isten országára, a beteljesülő ígéretekre szeretnének felkészülni.
Baptista hitünk és gyakorlatunk bibliai érvei
A bemerítkezés bibliai gyakorlata
Az Úr Jézus és apostolai keresztségre vonatkozó rendelkezését a keresztyénség az elmúlt kétezer év gyakorlatában megváltoztatta. Részben kényelmi okok, részben hitbeli indítékok és egyéb hatások miatt elhagyták a hitvalló keresztséget, hogy helyébe a csecsemőkeresztséget állítsák.
Tudjuk, hogy korunkban a keresztyénség nagy többsége a csecsemőkeresztséget gyakorolja, és azt is tudjuk, hogy e gyakorlat hívei jól körülbástyázták e gyakorlatukat ún. teológiai érvekkel.
Hitben állítjuk, hogy a csecsemőkeresztség nem ugyanaz, mint amit Jézus Krisztus rendelt:
-
A csecsemőkeresztség mint szimbólum, nem ábrázolja ki az újjászületést, tehát alkalmatlan az eredeti rendeltetés pótlására.
-
Nem alapul hiten, a csecsemő képtelen a Krisztus-hitre, és állapotánál fogva képtelen is megvallani.
-
A csecsemőkeresztség nem a megkeresztelt önkéntes döntésén alapul, hanem szülők, keresztszülők akaratán. (Ezzel később felnövekvő korban azonosulhat a megkeresztelt személy, de ez nem a Krisztus-hit újjászületést eredményező önként vállalt vallomása, hanem egyféle utólagos elfogadás. Ha Jézus ezt akarta volna, akkor ezt parancsolta volna, de semmi ilyet nem mondott, nem parancsolt.)
-
A Római levél tanításában a keresztség Krisztusba, Krisztus halálába való belemerülést ábrázol ki. A csecsemőkeresztség messze nem erről tanúskodik.
"Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk (bemeríttettünk), az ő halálába kereszteltettünk (meríttettünk bele)? A keresztség (bemerítés) által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk."
Nem teszünk mást, mint amiről a Kinyilatkoztatás igéje beszél. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a keresztségnek e gyakorlata érvényes. A hitbeli önátadás a legfontosabb, de ha ez igazán megtörtént, hogy következhet be az engedetlenség a Bibliai által elrendelt keresztségi forma terén?!
Mi nem vádolunk, nem kritizálunk, nem botránkozunk a népegyházak gyakorlatán. Az az ő felelősségük, de számot fognak adni arról a gyülekezetek Urának!
Mi, baptisták felismertük, hogy nekünk Jézus Krisztus rendelkezését kell alapul vennünk, és ez gyakoroljuk. Az Úr Jézus mondta: „Aki hisz, és bemerítkezik, az üdvözül...” (Mk 16,16)
Ebből megértettük, hogy az üdvösség előfeltétele a hit. (A hit nélkül vállalt bemerítés érvénytelen!) A hit (Krisztus-hit, azaz Krisztus áldozata árán történt új teremtés, újjászületés) kiábrázolása a bemerítkezés. Péter apostol szavaival: „titeket is megment ennek képmása, a keresztség, mely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadott Jézus Krisztus által.” (1Pt 3,21 ) – és ez a Biblia érvényes szava e kérdésben!
Ezt gyakoroljuk, és nincs szándékunk eltérni az Úr Jézus és apostolai gyakorlatától. Még az ökumenikus barátság kedvéért sem. Valljuk, hogy elsőként Jézus Krisztusnak kell engedelmeskednünk, és minden egyéb hitéleti gyakorlat csak úgy valósulhat meg az életünkben, ha nem sérti vagy nem áll ellentétben a Krisztustól vett parancsolat teljesítésével. Ezért hitvalló személyeket teljes alámerítéssel keresztelünk. Gyülekezetünk tagjai a hitvalló, bemerített és hitükben Krisztushoz hű emberekből áll.
Hisszük, hogy oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy számot adjunk életünkről, hitünkről és életgyakorlatunkról. Nem a cselekedeteinkben bízunk, de nem is tartjuk mellékesnek, hogy Megváltónk parancsához ragaszkodik egy hívő vagy eltér attól akár önkényesen, akár a kialakult gyakorlat uralkodó hatása miatt. Sem a keresztségben, sem az élet egyéb dolgában nem térhetünk el az Úr rendeléseitől, azaz a bibliai normáktól.
Aki Krisztusnak akar tetszeni, az a tanítvány engedelmeskedjen Ura parancsának, és Ura „távollétében” ne módosítgassa a parancsolatot!
Az Úr szolgáinak adott intelem ma is érvényes, mert nem lett visszavonva: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.” (Jel 22,18–19) [L.T.]
