Hit által értjük meg…
"Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható" (Zsid 11,3)
Végezzünk egy fizikai természetű kísérletet. Nem kell hozzá semmiféle drága eszköz. Ami kell hozzá, az legtöbbünknél rendelkezésre áll. Tudatosan használjunk az érzékszerveinket! Lássunk! Nézzünk rá a mellettünk levő tárgyakra, élőlényekre! Halljunk! Hallgassunk bele a környezetünk zajaiba! Tapintsunk! Érzékeljük a fizikai erő- és hőhatásokat! Figyeljünk fel az illatokra és tudatosodjanak a szánkat érintő ízek! Mindezekkel érzékeljük a környezetünket, mindazt, ami fény, hő, hang és illatokban, ízekben jelen levő vegyületek.
Kisgyermekkorunk óta tanuljuk az élet fogásait azt, hogy miként lehet e hatások között biztonságosan élni. Állandóan keressük annak lehetőségét, miként terjeszthetjük ki hatalmunkat e tényezők fölé. Ezek némelyike, melyeket érzékelünk, félelemmel, mások megnyugvással töltenek el. Vannak dolgok, melyek vágyakozást keltenek bennünk, és természetszerűleg vannak olyanok is, melyek irtózatot váltanak ki belőlünk. Felismertük az érzékelés által, hogy vannak minket támogató és vannak ellenséges hatású tényezők a környezeti világban.
Izgalmas kérdés vetődik fel e gondolatmenetben: Vajon minden tényezőt érzékelünk? Csak az vesz körül bennünket, amit képesek vagyunk látni, hallani és tapintani? Mi van azon túl, amit érzékelünk? Erre a kérdésre némiképp már tudjuk a választ: Több a világ, mint amit felfogunk belőle. Mégis, továbbra is izgalmas marad a kérdés: Vajon van-e érzékszervünk a világban ható összes tényező felfogására? Ha kimondjuk, hogy nincs, és nem vagyunk képesek minden ható tényezőt érzékelni, akkor ezzel azt is kimondtuk, hogy vannak körülöttünk olyan dolgok, amikről fogalmunk sincs. Éppenséggel egy hatalmas másik világ is lehet mellettünk, ha nekünk annak érzékelésére nincs képességünk, akkor csak azt érzékeljük, hogy alkalmanként belebotlottunk valami ismeretlenbe, miközben mellettünk folyhat egy ismeretlen világ élete.
Közismert, hogy felfedeztek már tudósaink több olyan tényezőt is, melyeket nem érzékelünk, csupán hatásaikból számították ki meglétüket. Gondolhatunk itt tragikus esetekre is, pl. a lengyel származású francia tudós, Madam Curie tragédiájára, aki az uránszurokérccel kísérletezett, de végül belehalt a radioaktív sugárzás okozta ártalmakba, mely láthatatlanul, de addig ismeretlenül volt jelen a világban. Megismerte a tudós világ, de előbb egy kitűnő elmének meg kellett halnia, mert a világnak az ember számára nem érzékelhető részéből olyan hatások érték, melyek halálosak.
Hány olyan tényező van, mennyi lehet még a környezeti világban, amit egyszerűen nem ismerünk, mert nem érzékeljük? Ezek némelyikének nincs közvetlen hatása ránk, vagy nem tudjuk, hogy van, így nem is nyomozódtunk utánuk. Más hatások érzékelésére műszereket készítünk, hogy kiszélesítsük a felfogás, a megismerés határait. De műszert is csak annak a hatásnak az érzékelésére lehet készíteni, aminek a létezéséről már tudunk.
Benne élünk a világban, melynek valószínűleg csupán egy szűk részét érzékeljük, feltehetőleg van még egy sokkal nagyobb része, amelynek érzékelésére egyszerűen nincs érzékszervünk. Az a másik terület létezik, de mi nem foghatjuk fel, mert nem látjuk, nem halljuk, nem is tapinthatjuk. Viszont azt sem mondhatjuk, hogy nincs, mert alkalmilag felfogunk jeleket, kiszámítunk hatásokat, melyek az ismeretlen részből jönnek, de ezekre sokszor nincs magyarázatunk.
A Szentírás precízen fogalmaz, amikor ezt írja: „Hit által értjük meg…” A megértés ebben az összefüggésben egy viszonyulási formát is jelent. Az emberhez érkező jelzések egy újszerű viszonyulási formát követelnek tőlünk. Megmarad a fizikai érzékelés, de csak az ismert határokon belül érvényesül. Egy újféle tájékozódást kell megtanulnunk, hogy felfoghassunk, elfogadhassunk információt a számunkra ismeretlen világból. Ez a hit általi tájékozódás, mely a tapasztalati világban élő, de az Isten világából érkező kinyilatkoztatott igazságok irányításában él. Hit és nem hiszékenység! Sőt, azzal összebékíthetetlen ellentétben áll. Nem ad hitelt mindenféle vélekedésnek, egyedül a Szentírás által közvetített jeladásra épít. Azon tájékozódik, és a kizárólagosság követelményével keresi Isten jeleit és hatásait. Minden egyébtől radikálisan elhatárolódik.
A hit általi megértés tehát a kinyilatkoztatott információkra épít. Maga az isteni kinyilatkoztatás az emberi érzékelési és megismerési képesség elől elzárt területek isteni sugallat által közölt tényeit tárja fel olyan mértékig, amint azt maga Isten akarja.
A hitbeli megértés célja a láthatatlan világ létének felismerése, továbbá a felkészítés annak és az afelett álló Úr „színről-színre” érzékelésére. Ezért közli velünk a kinyilatkoztató Isten, hogy a mi látható világunk nem a semmiből, hanem az általunk nem érzékelt részéből, annak hatalmas Ura teremtő akaratából állt elő.
A hitbeli megértés természetszerűleg hatással van az ember evilági életére is. Megtanul figyelni, keres és készül, miközben szelektál az érkező ismeretlen hatások között. Ez a hit útja: út egy kiteljesedő érzékelés felé, mely kiteljesedő életet jelent. Erről az ismeretlen világról mondja a hozzánk érkező isteni kinyilatkoztatás: „alapokkal bíró város, melynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11,10), amely a mai viszonylagos, ingatag világunkkal szemben megingathatatlan.
Tekintsünk előre a hitbeli megértés készségével erre a ma még köd takarta ismeretlen világra, ahonnan kiárad és felénk ömöl a felemelő isteni szeretet! Oda vagyunk hivatalosak, ott van, ott vár minket teremtő, megváltó Urunk, és ott készül számunkra hely, az ígéret szerint (Jn 14,1–3).
