Hálaadás gazdasági válság idején
A hálaünnep ideje: 2009. október 4.
de. 9.15-től imaóra, majd 10-től és du. 2-tól órától istentisztelet
Igét hirdet: Gerzsenyi Sándor költő-lelkipásztor
Szeretettel hívjuk közös hálaadásra, a gondviselő Isten magasztalására mindazokat, akik szeretik Őt, és készek velünk együtt dicsőíteni ajándékaiért, testi és lelki javakért.
E nehéz gazdasági viszonyok között sokan elcsüggednek. A szorongás és a félelem határozza meg sok ember életét. Talán időnként bennünket, Krisztus tanítványait is megkísért a csüggedés, szorongva a holnapért, tudva, látva, hogy a világméretűvé vált önzés és könyörtelen pénzhajhászás főként azokat sújtja, akik egyébként is nélkülöznek.
Szóljon hozzánk a Biblia egyik gyöngyszemeként ismert 42. zsoltár!
"Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: 'Hol van a te Istened?' Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek."
Ma is sokszor tűnik úgy, mintha itt volna a vég: "Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!" - de Istenből újra erőt merítünk, ezért így kiáltunk: "Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek!" EndB()
