Szigetszentmiklósi Baptista Gyülekezet

A gyülekezeti zenével kapcsolatos vita kiindulópontja az Egyesült Államok volt. A vallásos szöveggel felruházott rock-, pop-, rap- és punk zene a 70-es években ütötte fel fejét a gyülekezetekben. Lapunk (Az Igazság Szeretete) szeretne hozzájárulni ehhez a vitához, meggyőződésünk lévén, hogy bizonyos dalok és az imádat egyes formái tiszteletlenek, a gyülekezetek szellemi növekedésére pedig kedvezőtlen hatással vannak.

A következő cikkben Dan Lucarini - amerikai evangéliumi gyülekezetek egykori dicsőítés-vezetője- könyvének részleteit idézzük.

Elöljáróban szeretnénk megjegyezni, hogy a „Kortárs Keresztény Zene” (rövidítve: KKZ) nem foglal magában minden közelmúltban szerzett zenét, csak a 60-as évekből örökölt, alapvetően rockzenére épülő, zenei stílust. A régi zene nem feltétlenül spirituálisabb vagy alkalmazhatóbb, mint a modern. Sőt kívánatos, hogy napjaink keresztényei az Úrhoz méltó keresztény énekeket szerezzenek. De fontosnak tartjuk, hogy ez „hitbeli ihletettségű dicséret” és ne keresztény szöveggel felruházott rock legyen.

1. Történetem

Krisztus 23 éves koromban hívott el. Életem e fordulópontjáig igen aktív voltam a rock- és a popzene világában ugyanúgy, mint az ehhez kapcsolódó erkölcstelen életvitelben. Gyülekezetünkbe hozzám hasonló korú, „baby-boom” generációbeli új lelkész került. Jó szándékú, a zenei szolgálatok változtatásit taglaló gyülekezeti megbeszéléseket tartottunk. Ekkor találkoztam először a régebbi tagok és a régóta gyülekezetbe járó családok, a „tradícionálisok”  ellenállásával. Nekünk, a  KKZ híveinek, minden ellenvetésükre megnyugtató válaszunk volt. Nem, nem vittünk dobot a gyülekezetbe. Ugyanúgy énekeltük tovább az egyházi énekeket. Minden az illendőség és a rend keretein belül folyt. Hogy őszinte legyek, azt gondoltam, hogy ezek az emberek csak a hagyományokhoz ragaszkodnak, és ellenvetéseiknek semmi bibliai alapja nincsen (elfelejtettem, hogy nekünk sem volt!). Részünkről az volt az érzésünk, hogy csak elébe megyünk a sorsnak, hogy a zenei váltás elkerülhetetlen és életbevágó a gyülekezet túlélése szempontjából… Egy tipikus dicsőítés általában 25 perc, közbeékelt könyörgésekkel megszakított, dicsőítő énekből állt. A dicsőítő csoport,  a hangulat megőrzésére, megszakítás nélkül zenélt. A csoport egyes zenészei „menőbb” zenével próbálkozva szerették volna az elfogadható határát kitolni… Vezetőként megállíthattam volna a kezdeményezést, de én inkább rock iránti vonzalmam irányába indultam. Mondjuk ki világosan: jól szórakoztam. Visszanézve látom, milyen nehéz volt ellenállni a rock fenevadjának… Szeretném itt összefoglalni azokat az okokat, melyek miatt szakítottam a kortárs keresztény zene mozgalmával:

1. Nem tudtam többé elfogadni azokat az előfeltételezéseket, melyek a KKZ alapját képezték: a zene „erkölcs nélküli”; Isten minden stílusú zenét elfogad; nem szabad mások zenei ízlését bírálnunk.

2. Mikor láttam, hogy mit mond a Biblia a valódi imádásról, és hogy mit jelent Isten jelenlétében lenni, megundorodtam laza cuccokban világi és közönséges zenét játszó generációmtól.

3. Hogy megőrizhessem házasságomat és tisztességemet, el kellett távolodnom a keresztény popzenével járó kísértésektől: a növekvő ego-tól és a lányok irányába ható vonzerőtől.

4. A kortársnak mondott kultuszok unalmassá és előre kiszámíthatókká váltak. A hitetleneknek tetszeni akaró gyülekezetek úgy kezdtek egymásra hasonlítani, mint az „Integrity Hosanna” vagy „Maranatha Praise”(KKZ-t képviselő csoportok) klónok.

2. A Nagy Hazugság

„Bármilyen stílusú kortárs zene használható dicsőítésünkben, Isten pedig elfogadja azt.” Ez a kijelentés foglalja össze a KKZ filozófiáját. Gondolat, mely teljességgel közömbössé tette a gyülekezetben a különbségtevés szükségességét. A KKZ mozgalmat kitartóan tanulmányozó John Makujina kiemelte, hogy a „Jézus Mozgalom” - a  KKZ  kiindulópontja – Jézushoz hívott „úgy, ahogy vagy”; problémát jelent azonban, hogy ezt a hívást gyakran úgy értelmezték, hogy „maradj amilyen vagy”, legalábbis ami a zenét, a nyelvezetet, az öltözködést és a szociális viselkedésformákat illeti.

Az 1Korinthus 6, 9-10 és János első levele világosan kijelentik, hogy nem lehet a bűnben maradni, és ugyanakkor azt remélni, hogy Isten elfogad. Ellenkezőleg: az 1Péter 2,11 azt mondja, hogy tartózkodjunk a „testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak”. Ebben az új „Tolerancia Egyházában” fontosabb a világi vágyak elfogadása mint a szellemi megkülönböztetés. Egyszerűen nincs jogunk megkérdőjelezni egy testvér személyes preferenciáit. „Isten elfogad bárhol vagy, és bármit teszel.”

Állítom, hogy  a KKZ ellenállhatatlan hulláma egyik következménye annak, hogy képtelenek voltunk  ellene szegülni ennek a totális elfogadásnak. Ez a hamis tanítás megnyitotta gyülekezeteink kapuit az erkölcstelenség, a megosztás és a hazugság előtt.

Rick Warren azt írja: „ A gyülekezeti dicsőítés zenei stílusának megválasztása  az egyik legfontosabb (és legtöbbet vitatott) elhatározás. Ez lehetne a legdöntőbb faktor a hallgatóság természetének (összetételének) meghatározásában és a gyülekezet növekedésének biztosításában.” Warren lelkipásztor ezen idézete bizonyítja, hogy mennyire a KKZ lett a modern gyülekezet sikerének kulcsa. Ugyanakkor semmilyen bibliai alapot nem hoz fel e státusz „odaítélésének” alátámasztására, ez csupán az ő véleménye.

3. Valódi imádás – szívvel-lélekkel

Egy internetes fórumon találkoztam először ezzel a kifejezéssel: „imádás szívvel-lélekkel”. Különféle magyarázatokat is hallottam erre vonatkozólag, de íme hogyan használják leggyakrabban: „Ha a punk zenét szeretem, attól még Isten elfogad? – Igen, a stílus kevéssé számít. Ami számít, az a szívvel-lélekkel való imádás.”

Egyet értek azzal a ténnyel, hogy a szívbéli hozzáállás fontos az imádásban. De mi valójában az igaz szívbéli magatartás? Tartok tőle, hogy a modern gyülekezetek nagy részében (de a tradicionális gyülekezetekben úgyszintén) eltávolodnak az igazi szívvel-lélekkel való imádástól, mert nem Isten szavára alapozzák, hanem emberi szükségletekre.

Magát az „imádás” szó jelentését is filozófiájuknak megfelelően változtatták meg a KKZ védelmezői. Az imádás már nem az Isten előtti hódolattal és alázattal való meghajlás bibliai gyakorlata. A jelentést úgy tágították ki, hogy minden modern formát magába foglaljon: bármilyen zenész által előadott, bármilyen stílusú zene, tánc, színház és művészet. A Bibliában az „imádni” szó héber megfelelője a shachah, a görög szövegben pedig a proskuneo szót találjuk – mindkettő azt jelenti, hogy „meghajolni”, „földre borulni”, „alázattal hódolni”. Legyünk őszinték: hajlamosak vagyunk inkább magunkat felemelni, mint várni, hogy Isten emeljen fel. Pedig Péter azt írja: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Pt 5,6).

A kegyelmi idő hívő emberének már nem rituális előírások szerint, hanem „lélekben és igazságban” (Jn 4,24) kell végeznie Isten imádását.

Mit jelent az, hogy „igazságban”? Mikor a Sátán megkísértette, Jézus azt válaszolta: „mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10b) Imádásunk alapja az igazság kell hogy legyen, úgy ahogyan az meg van írva, nem pedig a tapasztalataink, az érzéseink, a fogyasztó úgy nevezett szükségletei, vagy az igazságra irányuló antropocentrikus látásmódunk.

Mit jelent az, hogy „lélekben”? Adam Clarke Kommentárjában azt írta: „Egy ember akkor imádja Istent lélekben, ha a Szentlélek vezetésének engedve, minden vonzalmát, kívánságát és vágyát Isten királyi széke elé helyezi; és akkor imádja őt igazságban, mikor a szív minden motivációját és szenvedélyét, és az imádás minden mozzanatát Isten szava irányítja és szabályozza. „A szív valódi imádása az, mely meghajlik és aláveti magát Isten szavának, nem több és nem kevesebb. Ez volt a Zsidókhoz írt levél szerzőjének magatartása is: „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.” (Zsid 12, 28-29)

Mikor a dicsőítésért felelős személy ezzel szembesül, már nem ugyanaz az ember többé! Ez a felismerés átjárja zenei ízlését, és rendkívül szelektív módon fogja megválogatni ezután a dicsőítésbe bevonni kívánt zenét. Ez történt velem is…

Steve Campet, a keresztény rock előfutárainak egyikét olyannyira sokkolta a „KKZ-ipar”, hogy feltett az Internetre 107, a keresztény művészeket „kereskedelmi” gyakorlatuk megreformálására felszólító tézist.  

4. Az ÉN zenémet akarom

„Arra törekszünk, hogy megérintsük a hitetleneket!” – Íme a legáltalánosabb ürügy a KKZ használatára a gyülekezetekben. John McArthur arra figyelmeztet, hogy ez a „befogadó” egyház  irányába indult hajsza „ürüggyé vált világi szórakozások - testi érdeklődés irányába fordulással egybekötött - gyülekezetbe történő bevezetéséhez”.

1996-ban Al Mohler a Séminaire des Baptistes du Sud (Déli Baptisták Szemináriuma) elnöke azt írta: „Fogyasztói és materialista kultúránk számos evangéliumi hívőt arra csábít, hogy misszió helyett egy marketingre épített szolgálatot tegyenek magukévá. Istenfélő emberek „egyfajta életstílus választásának” zászlaja alatt erkölcsi kompromisszumokat fogadnak el. A hiteles, biblikus imádást gyakran a szórakozató kultúra veszi át, ahol a technika és a személyes preferenciák helyettesítik az egyszerűséget, és foglalják el Isten központi helyét. gyülekezeteink életmódjukban, imádásukban és kegyességükben világiak.”

A baby-boom generációval a tetszelgés szelleme lépett az egyházba. A zenei váltásra való felhívás egybeesett e generáció tagjainak egyházi vezető pozíciókhoz jutásával az 1980-as évek környékén. A gyülekezetek növekedési mozgalmát irányító pásztorok a baby-boomból jönnek. Az ÉN-ért való lelkesedést magukkal hozták az egyházba. Ha az ember nem hal meg napról-napra önmaga számára, hogy a Szentlélek által éljen, röpke időn belül önimádó kereszténnyé válhat, aki azért kéri Jézus segítségét, hogy megvalósítsa önmagát. Azt hiszi, hogy az igaz Istent imádja, holott egy egocentrikus magatartás hatja át és lopja el az Istennek járó figyelmet, oly mértékben, hogy az imádás emberre és nem Istenre fókuszálóvá válik.

Ennek a magatartásnak áldozatai vannak. Mc Arthur pontosítja: „A hitetlenek utáni megszállott hajsza  következménye, hogy a valódi egyházat képviselők egyre kisebb teret kapnak. A hívők lelki szükségletei elhanyagolásának az egész test kárát vallja.”

5. A szentek csábítása

A KKZ számos zenei stílust magába foglal, általában jellegzetes ritmussal, mint a rock, a jazz, a rap, a pop. De mindannyi „atyja” a rock’n roll. Ezt a zenei stílust erkölcstelen céllal hozták létre erkölcstelen emberek, és a világ mindig is erkölcstelen viselkedésformák kifejezőjeként használta. Maga a „rock’n roll” szó az argóból jön, jelentése pedig „szexuális kapcsolatban lenni”.

Mikor még a KKZ híve voltam, gyakran mondtam: „Nézzétek, semmiféle orgiát nem látok feltűnni a láthatáron, miközben rockzenét használunk a dicsőítésben!” Mint sokan mások, vak voltam azokkal a testi befolyásokkal szemben, melyek alattomosan dicsőítő csoportunkba szivárogtak. Azt hisszük, hogy veszélyek nélkül használhatjuk, és megtisztíthatjuk a rockzenét, mert mi a megváltottak közé tartozunk, és mert kérjük Istentől, hogy használhassuk. Hiba! Nem lehet elválasztani a zenei stílust a hozzá kapcsolódó erkölcstelen konnotációktól. A rockzene elkerülhetetlenül korrumpálja a keresztényeket: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4, 22-24) 

A dicsőítés zászlaja alatt, egykor szégyenletesnek és erkölcstelennek ítélt viselkedésformák jelennek meg menetrendszerűen a templomban: testhez simuló és provokáló, világi énekesnőket imitáló ruhák, a rock ritmusa által provokált táncmozdulatok és ringatózás; érzéki atmoszféra…

A. W. Tozzer azt írta: „Némely hívő-összejöveteleken a dalok nagy részében több a romantika, mint a Szentlélek. A szavak és a zene a libidót fokozzák. Oly közvetlenséggel udvarolják körül Krisztust, mely elárulja, hogy totálisan tudatlanok afelől: ki ő valójában. Nem az Isten szerint való imádat alázatos intimitását, hanem a testi szerető közvetlenségét találjuk benne.”

6. Megosztott gyülekezetek

Mikor egy gyülekezet a hagyományos énekekről KKZ-re tér át, gyakran felüti fejét a megosztás: a „tradícionális” gondolkodásúakat ítélkezéssel és a testvérek megosztásával vádolják. Aki KKZ útjába próbál állni, a „törvényeskedő-farizeus” címke segítségével semlegesítik. Merje csak valaki a modernséget kritizálni, mindjárt gonosz és bűnös lesz. Úgy vélem, hogy a megosztás és az ítélkezés a „modernisták” számláját terheli, akik oly módon kardoskodnak kedvelt zenéjük mellett, hogy figyelmen kívül hagyják a többi testvér lelkiismeretét és ítélőképességét. Egyes pásztorok teljesen érzéketlenné váltak a kérdéssel szemben: „Ha nem szeretik ezt a zenét, keressenek olyan gyülekezetet, amelyik jobban tetszik.” Vagy: „Ez éppen csak stílus és ízlés kérdése. Nincs értelme harcolni.” Azt látjuk tehát, hogy némely keresztényeknek már pásztora sincs, aki megvédené őket, mert a pásztor úgy döntött, hogy megéri azt a néhány tagnyi veszteséget a KKZ bevezetése. Rick Warren saját módszere követőit így figyelmezteti: „Mikor eldöntöttétek milyen stílusú zenét használtok, irányt adtatok gyülekezeteteknek. Ez fogja meghatározni, hogy mely személyeket vonzzátok és tartjátok meg, illetve, hogy kiket fogtok elveszíteni.”

Szenvedtetek már hasonló szituációtól? Hagytatok már el gyülekezetet emiatt? Biztosíthatlak titeket, hogy Isten begyógyítja sebeiteket, és segíteni fog nektek egészségesebb keresztény gyülekezetet találni, ha hajlandóak vagytok elengedni a keserűséget.

7. Vajon egyszerűen csak ízlés dolga?

A KKZ hívei elmagyarázzák számunkra, hogy Isten a változatosság és a kreativitás Istene, mindazonáltal különféle embereket teremtett, változó zenei ízléssel. Ennek ellenére, a Szentírás alapján, meg vagyok róla győződve, hogy az ízlések és a preferenciák fontosak Isten szemében.

1. Ő azt kéri tőlünk, hogy kerüljünk minden vonzalmat, melynek köze van a gonoszhoz: „a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thessz 5,22)

2. Ő azt kéri tőlünk, hogy bölcsen használjuk szabadságunkat: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23)

3. Ő azt kéri tőlünk, hogy ne okozzunk elbotlást testvérünknek: „De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között.” (1Kor 8,9)

4. Építésre és nem rombolásra hív: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.” (Róma 14,19)

Olyan gyülekezetekre van szükségünk, ahol alkalmazzák ezeket az építő alapelveket, ahol a keresztények készek feláldozni személyes szabadságukat, és mások szükségleteit a sajátjaik elé helyezni.

8. A zene nem erkölcs nélküli?

A „Keresztény Rocker Hiszekegy”-e (igen, létezik…) azt mondja: „Hisszük, hogy nyilvánvaló: minden zene egyenlőnek teremtetett, hogy egyetlen hangszer és egyetlen zenei stílus sem rossz önmagában, hogy az emberi kifejezés sokfélesége mennyei Atyánk határtalan kreativitásának bizonyítéka.” (1988) Rick Warren hozzáfűzi: „Nincs „keresztény zene”, csak keresztény szöveg. Ha egy darabot szöveg nélkül játszanék, nem tudnátok megmondani, hogy az keresztény vagy nem.”

Egyetértek abban, hogy a zene mint fogalom semleges. A hangok és az akkordok, a dallam és a ritmus önmagában nem rossz. De senki nem énekel a templomban véletlenszerűen hangokat és akkordokat, csak úgy, stílus nélkül. És így, azt hiszem, az ember képes korrumpálni a zenét. A keresztények által sokat használt rocknak van morális dimenziója? Állítom, hogy nyilvánvalóan az erkölcstelenség, a promiszkuitás és a házasságtörés, a drogok magasztalása és a hatalom elleni lázadás kötődik hozzá. A szöveg megváltoztatása és a keresztény zenészek nem vehetik el ezt a jelleget.

9. Ha Isten teremtette a zenét, akkor nem jó minden zene?

Igaz, Isten minden jónak teremtője. Isten teremtette az embert. Isten teremtette a zenét. De Isten nem szerez dalokat: az ember teszi ezt. Hasonlíthatnánk a hangjegyeket az ábécéhez. Egyik vagy másik betű nem erkölcsös önmagában. De a betűk összeadásából jó vagy gonosz, erkölcsös vagy erkölcstelen szavak állnak össze (és hozzátehetnénk még, hogy a teremtés, jóllehet „jónak” lett teremtve, mégis a romlottság szolgaságában vesztegel megváltásra várva) (Róma 8,20-22).

10. Hol mondja a Biblia, hogy a rock rossz?

Ehhez a kérdéshez hasonló kérdések egész listáját fűzhetnénk: „Hol mondja a Biblia, hogy tilos marihuánát szívni?” stb.

Így van, a Biblia nem tér ki speciálisan a rockzenére. De ettől még elítéli a belőle eredő magatartásformákat. A rockzenét használhatja a Sátán? Micsoda kérdés! A zenekarok elnevezései, mint „Fekete Szombat”, „KISS” (Lovagok a Sátán Szolgálatában rövidítése), „AC/DC” (Anti-Krisztus, Halál-Krisztusra), „Sex Pistols”, világosan mutatják karakterüket. A Biblia azt parancsolja számunkra, hogy tartózkodjunk a gonosz minden formájától (1Thessz 5,22). Az itt „fajtának” (franciában „formának” – a ford. megj.) fordított görög szó jelentéstartalmába benne foglaltatik a „látszat”, illetve a „külső megjelenés” is. A konklúzió evidens tehát. A szentség megköveteli, hogy határoljuk el magunkat a világtól – Isten számára. Ez azt jelenti, hogy többek között a rockzenét is kerülnünk kell.

11. A Biblia nem azt mondja, hogy mindent használhatunk, hogy elérjük az embereket?

Gyakran halljuk, hogy a KKZ jobban vonzza az elveszett lelkeket mint a tradicionális zene, mivel ezt szokták hallgatni, és befogadóbbak az evangélium iránt, ha ismert zenei stílusban kerül tálalásra. Ezt az 1Kor 9,22-vel támasszák alá: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.” Pál ebben a részletben azt magyarázza, hogy tiszteletben tartja az általa megszólított embercsoportok lelkiismereti aggályait. Ezt a verset kétségeket támasztó dicsőítési gyakorlatok és vitatható evangélizációs módszerek igazolására használni nem tisztességes dolog. Nem kell semmilyen testi módszert elfogadnunk, hogy elérjük az elveszett lelkeket.

12. A dicsőítés különbözik az imádástól?

Az egyik gyülekezet pásztora, aki be akarta vezetni a KKZ-t, megjegyezte, hogy bizonyos, az imádás céljaira kisajátított zenei stílusok a dicsőítésben is használhatók. A 150. zsoltárt gyakran idézik  a KKZ és a dicsőítő tánc gyülekezeti alkalmazásának igazolására: „Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!” A zsidók valóban használtak ütőhangszereket a nyilvános imádás során, de számomra nevetséges tamburinjaikat a Rolling Stones dobjaihoz hasonlítani. A zsoltárokban „dicséretnek” fordított héber szó a „Hallal”. Szótövének jelentése: „csillogni”. Mikor Isten dicsérjük, csillogunk neki? Nem dicsérhetjük őt szennyes és elsötétült szívvel. A dicsőítésre használt hangok és a szavak tiszták a hallgatók számára? A görög Újszövetség legalább hat különféle szót használ a „dicséret”-re; ezek közül „epainos” a leggyakoribb. Jelentése nagyon közel van az „imádás”-hoz. Mint arra a 3. fejezetben emlékeztettem, az imádás Isten mélységes tisztelete azért, Aki Ő; a dicséret az, ahogyan mi kifejezzük, hogy ki Isten. Lehet Istent imádás nélkül dicsőíteni? Aligha. Lehet imádni dicséret nélkül? Valójában gyakran előfordul, hogy a dicsőítő ének Isten imádásába torkollik.

13. Luther és Wesley nem kortárs zenét használt a templomban?

Azt mondják, hogy Luther és Wesley népszerű dalokhoz, nevezetesen bárzenéhez keresztény szövegeket társítottak. Következésképpen az egyháznak nyitottnak kellett lennie, ha bármilyen korabeli zenét a kultuszba épített.

Vegyük figyelembe Makujina, Luther történeti kutatása kapcsán tett felfedezését: „Luther egyetlen világi dal – „Idegen országból jövök” a címe - dallamát vette át. 1535-ben jelent meg, de négy évvel később Luther saját dallammal helyettesítette.” Wesley kapcsán Makujina így folytatja: „John, Charles testvére, himnuszokat válogatott templomi éneklésre. Ez a mai erkölcstelen koncepcióktól igen távol esett. Amint Darsey is megerősíti: „Wesley nagyon gondosan válogatta meg az imádásra szánt dallamokat, és soha nem keresett volna kocsmai éneket, hogy egyházi éneket gyártson belőle.”

De valaki azt mondja majd: „Ha a múltbéli „merész” énekek néhány generáció leköszöntével elfogadhatóakká váltak, nem lehet, hogy ugyanez lesz a rockzene sorsa is? Nem veszíti el egyszer erkölcstelen konnotációit?” Más pedig azt jegyzi meg, hogy az orgonát templomokba való bevezetése idején az ördög hangszerének tekintették, és manapság ugyanez következhetne be a dob kapcsán. Azt hiszem, hogy senki nem tudja előre megmondani, hogy ez be fog-e következni, és hogyha igen, mikor? Ezzel az érvvel az a probléma, hogy a KKZ hívei nem akarják kivárni a 100 évet, hogy az ellenérzések elmúljanak… Most akarnak rockot!

14. Nem könnyebb KKZ-t mint régi egyházi énekeket énekelni?

Azt hallani, hogy a régi himnuszokat túl nehéz énekelni, a szavak nehezen érthetők, egyre kevesebb ember tud 4 szólamú partitúrából énekelni, és ez az egyházi zene el fogja taszítani a látogatókat. Viszont – mondják -, a KKZ hozzásegít, hogy mindenki részt vegyen az imádásban és a látogatók számára is „kényelmesebb”. Helytállóak ezek az érvek?

Annak idején, dicsőítő csoportom vezetése során, azt kezdtem tapasztalni, hogy egyes keresztények nem vettek részt az éneklésben, és egyáltalán nem úgy néztek ki, mintha örültek volna. Miután megkérdeztem őket, a következő okokra bukkantam:

1. Egyeseknek nehezükre esik megtanulni a modern énekek dallamát. Bizonyos stílusok folyamatosan szinkópát használnak, hogy a rock ritmusához közelítsenek. Ezeknél az énekeknél nehéz első látásra „kibogozni” a zenét, elengedhetetlen viszont „érezni” a ritmust.

2. A második ok igen kellemetlenül érintett, hiszen arra számítottam, hogy a KKZ egyfajta ozmózist hoz létre a résztvevők között. Valójában egyesek elbátortalanodtak a dicsőítő csoportok hivatásos énekeseitől. Ki kelhet versenyre kidolgozott, kihangosított és komplett zenekarral kísért hangokkal? Ellenkezőleg, a himnuszok kevésbé adnak lehetőséget a szólisták kibontakozásához, és inkább az együttműködésnek nyújtanak teret.

Még a megtéretlen látogatók is értékelik a jól elénekelt himnuszokat, és a közösség tagjai közötti harmonikus együttműködés az Evangéliumhoz vonzhatja őket. Sok látogató emlékszik vissza gyermekkorára, ha olyan klasszikus éneket hall, mint pl. az „Amint vagyok”. A régi egyházi énekek szépsége sokáig fennmarad, ha követjük John Wesley könyvének (Szabályok metodista énekesek számára) instrukcióit:

• Jegyezzétek meg a dallamot!
• Énekeljétek úgy, ahogyan le van írva!
• Énekeljétek az összes strófát! Ha ez kereszt számotokra, vegyétek fel, és áldást nyertek általa!
• Énekeljetek teljes szívből!
• Énekeljetek szerényen, harsogás nélkül!
• Énekeljetek ritmus szerint: ne fussatok előre vagy ne maradjatok le!
• Mindezeken felül, énekeljetek lelki módon! Éneklés közben tartsátok szemeteket Istenen! Inkább arra törekedjetek, hogy neki tetsszetek, és ne arra, hogy magatoknak szerezzetek örömet, vagy mások tetszését elnyerjétek! Gondolkodjatok el annak értelmén, amit énekeltek, és vigyázzatok, nehogy szíveteket a zene messze ragadja a jelentéstől!

15. Használható a KKZ arra, hogy tinédzsereket nyerjük meg Krisztus számára?

„Miért ne használnánk a világ zenéjét arra, hogy a fiatalokat rávezessük Isten Igéjének hallgatására?” Mintha csak csökönyös izraelitákat hallanánk vezetőjükre panaszkodni. Miért nem használhatunk pogány rítusokat kultuszunkban? Miért nem áldozhatunk magaslatokon mint ők? Ha nem tesszük, fiataljaink elvetik majd a Jahvéban való hitet, és a filiszteusok istenei felé fordulnak.

Barátaim, Isten nem akarja, hogy olyan módszereket kapcsoljunk Hozzá, amiket a pogányok használnak erkölcstelen praktikáikban. Féltve szerető Isten Ő, aki azt kéri, hogy távolodjunk el a bálványoktól.

Milyen gyümölcs terem a KKZ-vel táplált tizenévesek életében? Feleségem és én egy csapat fiatalért voltunk felelősek egy baptista gyülekezetben. Azt gondoltuk: a KKZ tökéletes evangélizációs eszköz lesz arra, hogy elveszetteket megérintsünk, sőt tanítványokká tegyünk. Végül is, a ritmus vonzotta őket. Tehát elvittük a fiatalokat keresztény rock-koncertekre. Nem heavy metalról, se nem hip-hopról volt szó, hanem popénekesekről, akik, úgy tűnt, megfelelő példák lesznek számukra. De rájöttünk, hogy ezek a művészek, talán produkciós közegük nyomásának hatására, zenéjükben, öltözékükben, hajviseletükben és marketingjükben a nem-keresztény művészeket utánozták. Minden arról szólt, hogyan keressenek pénzt a gyerekekből. Ráadásul egyre messzebb és messzebb mentek a rockos hangvételben és életstílusban. Egyesek a szemérmetlenség, a lázadás, a csábítás és a lealjasodás példái lettek.

Egyesek, ahelyett, hogy a 2Kor 6,3 útmutatása szerint kerülték volna mások megbotránkoztatását, arra buzdították a keresztény fiatalokat, hogy őket bálványozzák. Igazságtalan vagyok, hogy ezt mondom? Saját szemünkkel láttuk a kedvenc énekeseiket imádó tiniket: poszterek a falakon, pólók az énekes képével, örömujjongás a művész színpadi megjelenésekor, a bálványozott személy megjelenésének utánzása. Ez a 2Mózes 20,4 első parancsolatának való egyértelmű engedetlenség.

Ma már nem gondoljuk, hogy a KKZ szerencsés eszköz lenne a fiatalok meggyőzésére. Inkább testi szenvedélyeiket táplálja, mintsem a Lélek gyümölcsét. Rájöttünk, hogy ez egyre inkább a világhoz közelítette őket, és hogy a Biblia és az imádság teljességgel összeegyeztethetetlen a KKZ érzékiségével.

16. A kevert kultuszok síkos lejtője

Tudom, hogy számos alapértékekhez ragaszkodó gyülekezet lelkipásztora és dicsőítés-vezetője van kitéve a KKZ-t pártolók nyomásának, hogy engedjék ezt a fajta zenét az istentiszteletbe bekerülni. „Kevert-kultuszos” kompromisszumot javasolnak, mely a régi és a kortárs zenei elemeket ötvözi. Elvileg ennek mindenkinek tetszeni kellene. A „modernek” ígéretei ellenére azonban a zenei stílus lejtőre kerül, és egyre távolabb siklik a tradicionális énekektől.

Először is észre kell vennünk, hogy a „modernek” és a „hagyományosak” nem ugyanúgy tekintenek az istentiszteletre. Mindkettő őszintén Istent és Jézus Krisztust akarja dicsőíteni. De ami a többit illeti, az eltérések feltűnőek. Ezeket táblázat formájában foglaltam össze:

Mikor a dob bekerül az istentiszteletbe, akkor érkezik a gyülekezet a szakadék széléhez. A dob, sokkal inkább mint bármely más hangszer, a KKZ kulcshangszere; kíséri a ritmust és rockos karaktert ad a zenének. A dob jelenlétéhez való igazodás a zenei választásokat egyre közelebb viszi a rockhoz. A hangzás erőteljesebbé és szélsőségesebbé válik. Egyesek kipróbálták, hogy a dobfelszerelést plexiüveg-dobozba zárták, hogy hangját tompítsák, de csak annyit értek el vele, hogy még jobban felhívták rá a figyelmet. A modernt és a hagyományosat ötvözni kívánó szándék azonban inadekvát eredményt hoz, nem beszélve a zenészek között kialakuló versengésről, mely során igyekeznek a gyülekezetet az általuk képviselt stílus mögé felsorakoztatni.

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy szomorú élményt. Az egyik gyülekezetben, ahol én vezettem a dicsőítést, kizárólag a KKZ stílust tettük magunkévá. Mindazonáltal az úrvacsorai alkalomra a hagyományos énekeskönyvből választottam. Mikor bejelentettem az ének számát, egy pillanatra zavar állt be, hiszen a hívek már nem használták az énekeskönyvet, és mert a szórt fénytől nem láttak jól. Azt kértem, hogy kapcsoljanak fel mindent, és a gyülekezet csak zongorakísérettel énekelte ezt a csodálatos éneket. Nem volt dob, sem szintetizátor, hogy elnyomja a szentek énekét. Soha nem láttam még a gyülekezet oly teljes részvételét az éneklésben. Minden korosztály összeolvadva, zenei ízléstől függetlenül egyesítette hangját a bűnbánatban és Jézus dicséretében; a gátak leomlottak. Aztán rögtön ezután elraktuk az énekeskönyvet és a fények ismét tompák lettek…

17. Hogyan imádunk majd együtt?

Minden nap imádkozom azért, hogy minden dicsőítésvezető ébredjen tudatára annak, hogy a gyülekezetekben zenei reformra van szükség. El kell távolítanunk a világi zenei stílusokat és befolyásokat.

Íme, egy ilyen elhatározás előnyei:

• Kevesebb megosztottság a gyülekezetekben.
• Kevesebb erkölcstelenségbe vivő kísértés.
• Kevesebb feszültség a tagok között.
• Kevesebb kompromisszum, már ami keresztény elveinket illeti.
• Mindez Isten dicsőségét fogja szolgálni.

Azt hiszem, vissza kell térnünk a tradicionális és az olyan újabb énekekhez, melyek nem szülnek ellenérzést. Zenénknek a szépséget és a békét kellene sugároznia. A radikális és szélsőséges zenék helyett óvatosabban kellene választanunk. A szentek Krisztus dicsőségére vannak elkülönítve a világtól. Távolodjunk hát el dicsőítésünkben is a világtól. Az egyház küldetése: a mindenben Krisztus dicsőségét munkáló cselekvés (1Kor10,31). Ez arra késztet, hogy Istennek vágyakozzunk tetszeni istentiszteletünkben. Hasonlítsátok ezt össze a látogatóknak tetszeni vágyó istentiszteletekkel: minden részlet mögött az embereknek való tetszeni vágyás rejtezik.

Íme, mit találunk ma abban a gyülekezetben, ahol mi imádjuk Istent:

• A hit nagy himnuszai.
• A gyülekezet lelkes részvétele.
• A dicséret és az imádás modern énekei (KKZ stílusa nélkül).
• Egy orgona és egy zongora.
• Egy zenekar húros, rézfúvós és fúvós hangszerekkel.
• Lelkes és jól szervezett kórus.
• Helyi zenészekkel kísért dicséretek.
• Az énekek ritmusa helyett harmóniájuk előtérbe helyezése.
• Szerény és tisztességes öltözködési stílus.

És ami nem található:

• KKZ-i stílusok, mint a soft rock, a hard rock, a jazz vagy a country.
• Dicsőítő csoport elektromos gitárral és dobfelszereléssel.
• Világi művészeket utánozó zenészek.
• Kivetítőn megjelenő szöveg énekeskönyv helyett.
• Félhomályos terem.
• Sztárokként öltözködő szólisták.
• Előre felvett kíséretek.

De mindettől fontosabb ma számomra az imádás szelleme. Meg kell tanulnunk megalázni szíveinket nagy Istenünk előtt. Engedelmeskednünk kell Igéjének, ha azt akarjuk, hogy kedvelje dicsőítő áldozatunkat.

Mi a helyzet némely hagyományos, ugyanakkor nehézkes, élettelen és kevéssé elfogadható kultusszal szemben megfogalmazott panasszal? El kell ismernem, hogy ebben a kritikában is van valami. De nem kompromittálhatjuk elveinket és dicsőíthetjük mind jobban Istent – egyszerre.

Ha ellenezni fogjátok a KKZ-t, különféle nevekkel illetnek majd titeket, igazságtalanul: farizeus, törvényeskedő, ritualista, hagyományt Jézus fölé helyező, mások szükségei iránt érzéketlen, ítélkezés szelleme, képmutató, múlthoz ragaszkodó, minden újat ellenző. Ezeket a vádakat arra használják majd, hogy a margón kívülre helyezzenek. Alapozzátok tehát ellenvetéseiteket a Szentírásra. Legyetek szelídek és ügyeljetek rá, hogy senkit ne bántsatok meg. Kérjétek a KKZ-t pártolókat, hogy fejtsék ki és indokolják zenei ízlésüket. Emlékeztessétek őket, hogy nem általában az új zenét ellenzitek, hanem csak azt a zenét, amely erkölcstelen életvitelhez kötődik.

18. Hogyan válasszunk az istentiszteletben elfogadható zenét?

Emberi módon szólva, örültem volna, ha Isten a gyülekezetben elfogadható zenének is szentelt volna egy fejezetet a Bibliában! Istenünk, aki a szent sátor építéséhez oly részletes útmutatást ad, adhatott volna néhány ilyesféle bibliai verset is: „Csak 6/8-os ütemben dicsérhetsz és másképp nem!” De ő úgy döntött, hogy nem teszi ezt. Ez kérdést vet fel bennem: helyezhetjük-e a zenét olyan szintre, ahová Isten soha nem akarta? Talán Isten azt akarja, hogy az ige hirdetésére, egy olyan területre koncentráljunk, melyet a Biblia részletesen kifejt és mely az üdvösségre jutás szempontjából hasznos (1Kor1,21).

Íme, néhány utolsó tanács azoknak, akik gyülekezetük számára zenét választanak:

Először is, aki zenét választ közössége számára, az fordítson gondot Jézus Krisztussal való kapcsolatára. Van-e esetleg olyan be nem vallott vétke, mely szellemi ítélőképességét megronthatja?

Másodszor. Mivel Isten elhatárolódást kér, legyen nagyon óvatos saját zenei ízlését illetően is. Ha valaki egész nap rockot hallgat a rádióban, nehéz elfogadható zenét választania gyülekezete számára. Ha a világi zenei stílusokban lubickolok, szükségszerűen befolyásolni fog az engem.

Dan Lucarini: Miért szakítottam a Kortárs Keresztény Zene mozgalommal? c. könyve alapján.

Forrás: http://www.baptiste.info/

(Franciából ford: Putnokiné Rakoncza Viktória)